Leírás
A régi római utak leghíresebbike, a Regina Viarum (az utak királynője) i. e. 312-ben épült Appius Claudius Caecus cenzor megbízásából, aki a város első vízvezetékét is építtette. Először fordult elő, hogy egy út az építőjéről kapta a nevét, és nem a funkciójáról (via Salaria, vagyis „sóút”), sem arról, hová vezet (via Praenestina, via Tiburtina, via Nomentana). Eleinte az út csak Róma és Capua közötti szakaszt foglalta magában; később Beneventóig hosszabbították, végül i. e. 191 előtt Brindisiig, ahol két oszlop jelölte az út végpontját, és az egyik ma is áll. Az út mentén hamarosan monumentális sírok épültek, az i. e. 2. század végétől különálló emlékművek, így az út változatos formájú sírok megszakítatlan sorának tűnt. Az Appia külvárosi szakaszának egyik legfontosabb síremléke a Caecilia Metella-mauzóleum, közvetlenül Maxentius circusa és a Romulus-mauzóleum együttese után. A keresztények is megnyitották az Via Appia mentén néhány legfontosabb katakombájukat (Domitilla-katakombák, Szent Callixtus-katakomba, Szent Sebestyén-katakomba). Az Appia külvárosi szakaszán villák is állnak, ezek közül a legjelentősebb a Quintilius-villa. Az Via Appia a Porta Capenánál kezdődött, a Circus Maximus közelében; innen számolták a mérföldeket. Az Aurelianus-fal megépítése után a városba a Porta Appián keresztül lehetett bejutni, amelyet ma Porta San Sebastianónak hívnak.