Leírás
A Via Appia harmadik mérföldkövénél áll a Szent Sebestyén-bazilika (San Sebastiano), azon a helyen, ahol a hagyomány szerint az üldöztetések idején átmenetileg Péter és Pál apostol testét őrizték. A bazilikát ma ennek a népszerű – és rengetegszer ábrázolt – narbonne-i szentnek szentelték, eredetileg azonban basilica apostolorum néven ismerték.
Erről a helyről, amelyet az ókori források ad catacumbas néven említenek (talán a mélyedések vagy gödrök miatt, görögül kymbas), származik kiterjesztve a „katakomba” szó is.
A bazilika valóban ma is a legkiterjedtebb és legismertebb római ókeresztény temetőterület központja.
A templom építése a 4. század első felében kezdődött: egyhajós, körülötte körüljáróval (deambulatórium), gazdag díszítéssel, padlóját teljesen sírkövek borították.
Az 5. században a bazilika már biztosan Szent Sebestyén nevét viselte, de 826-ban a szaracén betörésektől való jogos félelem miatt a szent testét elszállították a Szent Péter-bazilikába, ahol 1218-ig maradt: ekkor III. Honorius (Savelli, 1216–1227) ünnepélyesen visszavitte az ő tiszteletére szentelt templomba.
A bazilika mai arculatát a 17. század elején Scipione Borghese bíboros, V. Pál pápa (1605–1621) unokaöccse által kezdeményezett átalakítások adták. A munkálatok 1608-ban kezdődtek, Flaminio Ponzio kapta a megbízást, majd Giovanni Vasanzio folytatta, aki az 1613-ban elkészült homlokzat tervezője.
XI. Kelemen (Albani, 1700–1721) pápa idejében épült a Szentségkápolna (más néven Albani-kápolna). A homlokzatot a háromíves előcsarnok páros ión oszlopai tagolják, amelyeknek a felső szint pilasztere felel meg.
Az egyhajós belső térben figyelemre méltó Vasanzio famennyezete Borghese bíboros és XVI. Gergely (Cappellari, 1831–1846) címerével; utóbbi a 19. században az épület helyreállítását szorgalmazta. Az ereklyekápolnában (1625) őrzik azokat a lenyomatokat, amelyekről úgy tartják, hogy Krisztus lábanyomai a „Domine, quo vadis?” pillanatából, továbbá az egyik nyilat, amely Szent Sebestyént találta, és a vértanúsága oszlopát.
Az Albani-kápolna (1706–1712) négyzetes alaprajzú, apszissal és kupolával, gazdag barokk formákkal épült, és Pier Leone Ghezzi és Giuseppe Passeri alkotásai díszítik.
A Ciro Ferri által 1672-ben tervezett Szent Sebestyén-kápolnában az oltár alatt látható Szent Sebestyén fekvő szobra, Antonio Giorgetti remekműve (1671–1672), amely Gian Lorenzo Bernini tervei alapján készült.
A templom egykori jobb oldali hajójában – a 17. századi átalakítás előtti állapot szerint – induló lépcsőn lehet lemenni a Szent Sebestyén-katakombák hatalmas rendszerébe.
Erről a helyről, amelyet az ókori források ad catacumbas néven említenek (talán a mélyedések vagy gödrök miatt, görögül kymbas), származik kiterjesztve a „katakomba” szó is.
A bazilika valóban ma is a legkiterjedtebb és legismertebb római ókeresztény temetőterület központja.
A templom építése a 4. század első felében kezdődött: egyhajós, körülötte körüljáróval (deambulatórium), gazdag díszítéssel, padlóját teljesen sírkövek borították.
Az 5. században a bazilika már biztosan Szent Sebestyén nevét viselte, de 826-ban a szaracén betörésektől való jogos félelem miatt a szent testét elszállították a Szent Péter-bazilikába, ahol 1218-ig maradt: ekkor III. Honorius (Savelli, 1216–1227) ünnepélyesen visszavitte az ő tiszteletére szentelt templomba.
A bazilika mai arculatát a 17. század elején Scipione Borghese bíboros, V. Pál pápa (1605–1621) unokaöccse által kezdeményezett átalakítások adták. A munkálatok 1608-ban kezdődtek, Flaminio Ponzio kapta a megbízást, majd Giovanni Vasanzio folytatta, aki az 1613-ban elkészült homlokzat tervezője.
XI. Kelemen (Albani, 1700–1721) pápa idejében épült a Szentségkápolna (más néven Albani-kápolna). A homlokzatot a háromíves előcsarnok páros ión oszlopai tagolják, amelyeknek a felső szint pilasztere felel meg.
Az egyhajós belső térben figyelemre méltó Vasanzio famennyezete Borghese bíboros és XVI. Gergely (Cappellari, 1831–1846) címerével; utóbbi a 19. században az épület helyreállítását szorgalmazta. Az ereklyekápolnában (1625) őrzik azokat a lenyomatokat, amelyekről úgy tartják, hogy Krisztus lábanyomai a „Domine, quo vadis?” pillanatából, továbbá az egyik nyilat, amely Szent Sebestyént találta, és a vértanúsága oszlopát.
Az Albani-kápolna (1706–1712) négyzetes alaprajzú, apszissal és kupolával, gazdag barokk formákkal épült, és Pier Leone Ghezzi és Giuseppe Passeri alkotásai díszítik.
A Ciro Ferri által 1672-ben tervezett Szent Sebestyén-kápolnában az oltár alatt látható Szent Sebestyén fekvő szobra, Antonio Giorgetti remekműve (1671–1672), amely Gian Lorenzo Bernini tervei alapján készült.
A templom egykori jobb oldali hajójában – a 17. századi átalakítás előtti állapot szerint – induló lépcsőn lehet lemenni a Szent Sebestyén-katakombák hatalmas rendszerébe.