Leírás
A Tiberis-sziget a Tiberis egyetlen városi szigete: egy apró földdarab a folyó közepén, Róma szívében. Két ókori híd köti össze a két parttal: a Fabricius-híd és a Cestius híd.
Alakja egy hajóra emlékeztet, ezért „kőhajónak” is nevezik. Az i. e. 1. században a partjait hajótestet formázó travertínóval burkolták, az orra ma is látható, a közepén pedig egy obeliszk szolgált főárbocként.
Manapság a San Bartolomeo-bazilika miatt érdemes ide jönni: a 10. században építették az Aszklépiosz-templom romjaira, és van benne egy ősi kút. Vele szemben áll a Fatebenefratelli kórház, amelyet a 16. században Istenes Szent János követői alapítottak.
1995 óta nyaranta az Isola del Cinema filmeket és kulturális eseményeket hoz a szigetre.
A monda szerint i. e. 292-ben a rómaiak Epidauroszból hazatértek az orvoslás istenének, Aszklépiosznak a jelképével, hogy véget vessenek egy pestisjárványnak, és a kígyó, amely az istent megtestesítette, éppen itt siklott le a hajóról. A szigeten felépült az isten temploma, a pestis pedig – úgy mesélik – eltűnt.
Azóta ez a folyó közepén fekvő földdarab sosem szűnt meg gyógyítani a betegeket: a Fatebenefratelli kórház ennek a folytatása, és a szigeten egy izraelita kórház is működik. Keletkezéséről is szólnak legendák: a sziget állítólag Tarquinius Superbus gabonájából született, amelyet a fellázadt rómaiak a folyóba szórtak.
Valójában alatta egy tufapad húzódik, hasonlóan a Capitolium alatti réteghez, amelyre lerakódott az áramlat hordta homok. Ezért már az ókorban is sekély volt itt a meder, és a folyón át lehetett gázolni: két híd és egy sziget fontos átkelőhellyé vált a két part között.
Augusztus 24-én rendezték a görögdinnyeünnepet, amelyen a hidak között úszóversenyen kellett megragadni a dinnyéket. 1870-ben betiltották: az áramlat túl sok balesetet okozott.
Alakja egy hajóra emlékeztet, ezért „kőhajónak” is nevezik. Az i. e. 1. században a partjait hajótestet formázó travertínóval burkolták, az orra ma is látható, a közepén pedig egy obeliszk szolgált főárbocként.
Manapság a San Bartolomeo-bazilika miatt érdemes ide jönni: a 10. században építették az Aszklépiosz-templom romjaira, és van benne egy ősi kút. Vele szemben áll a Fatebenefratelli kórház, amelyet a 16. században Istenes Szent János követői alapítottak.
1995 óta nyaranta az Isola del Cinema filmeket és kulturális eseményeket hoz a szigetre.
A monda szerint i. e. 292-ben a rómaiak Epidauroszból hazatértek az orvoslás istenének, Aszklépiosznak a jelképével, hogy véget vessenek egy pestisjárványnak, és a kígyó, amely az istent megtestesítette, éppen itt siklott le a hajóról. A szigeten felépült az isten temploma, a pestis pedig – úgy mesélik – eltűnt.
Azóta ez a folyó közepén fekvő földdarab sosem szűnt meg gyógyítani a betegeket: a Fatebenefratelli kórház ennek a folytatása, és a szigeten egy izraelita kórház is működik. Keletkezéséről is szólnak legendák: a sziget állítólag Tarquinius Superbus gabonájából született, amelyet a fellázadt rómaiak a folyóba szórtak.
Valójában alatta egy tufapad húzódik, hasonlóan a Capitolium alatti réteghez, amelyre lerakódott az áramlat hordta homok. Ezért már az ókorban is sekély volt itt a meder, és a folyón át lehetett gázolni: két híd és egy sziget fontos átkelőhellyé vált a két part között.
Augusztus 24-én rendezték a görögdinnyeünnepet, amelyen a hidak között úszóversenyen kellett megragadni a dinnyéket. 1870-ben betiltották: az áramlat túl sok balesetet okozott.