Leírás
A Caffarella-völgy az Aurelianus-fal, a Via Latina, a Via dell'Almone és a Via Appia Antica között fekszik. Az Appia Antica park szerves része, egyben annak fő és legkellemesebb bejárata.
Minden bejáratnál információs tábla mutatja a meglátogatható közterületeket, a főbb útvonalakat, a műemlékeket és a viselkedési szabályokat. A völgy a területen álló legjelentősebb történelmi birtokról kapta a nevét, amely a Caffarelli családé volt.
A park számos történelmi emléket őriz, mert magában foglalja a Hérodés Atticus-féle Triopiont is, azt a jelentős mezőgazdasági birtokot, amely a Via Appia és az Almone folyó között húzódott, és amelyet Hérodés Atticus (Marcus Aurelius császár korában élt filozófus és matematikus) római felesége, Annia Regilla révén szerzett meg.
A bejáratok – Ha az Appia Nuova felől érkezel, megnézheted a Porta Latinát, az Aurelianus-fal egyik fő kapuját, amelynek megmaradt a félköríves tornya és a travertinóval burkolt homlokzata is. A Via Arco di Travertino magasságában a park a Via Latina régészeti területével határos, ahol olyan emlékek állnak, mint a Pancrazi-síremlék és a Barberini-síremlék. A völgy átellenes oldalán a Caecilia Metella-mauzóleum és a Szent liget (Bosco Sacro) tűnik fel. A völgybe leereszkedve a Via della Caffarellán jutsz el a Casale della Vaccareccia nevű parasztházig.
Casale della Vaccareccia
A középkori toronyból és tizenhatodik századi parasztházból álló épületegyüttest a Caffarelli család építtette, amely a 16. században lecsapolta a környéket. A parasztház előtt egy 19. századi kutat tártak fel a vízbevezető és vízelvezető csatornákkal együtt. A kúttól vezető út egy forráshoz visz, és közben három ókori hídon halad át, amelyek három vízfolyást ívelnek át: az Almone folyót, a Marrana della Caffarellát és egy mellékcsatornát.
Az Almone-híd a Casale della Vaccareccia magasságában egyetlen nyílású, csökkentett ívű híd; szerkezetét két téglából épült szélső ív és köztük tufadarabokból rakott áthidaló boltozat alkotja. Az úton továbbhaladva az Annia Regilla-sírhoz érsz. A korábban a Reticolo isten templomának nevezett sírt helytelenül tulajdonítják Hérodés Atticus feleségének, Annia Regillának. A közelében egy 19. századi malomépület és egy középkori valca áll, amelyet íves vízvezeték táplált. Ez textilek feldolgozására és mosására szolgáló malom volt.
Tovább haladva a Domine Quo Vadis-templomhoz jutsz.
Nem sokkal később az Egeria-nimfeum következik. A görög eredetű nymphaeum kifejezés a nimfák kultuszának szentelt templomot vagy barlangot jelöl. A nimfeumot elhagyva a dombra felvezető ösvényen eljuthatsz a Szent ligethez. Valójában Egeria igazi szent ligete a Porta Capena után található, és az, hogy ide helyezték, pontatlan feltevéseken alapuló rekonstrukció eredménye.
Mögötted feltűnik a Szent Urbán-templom. A Kr. u. 2. században épült, és Hérodés Atticusnak, Cerésnek és Faustinának szentelték. Egy kis templom már a 9. században elfoglalta a templom cellaterét és az alatta lévő kriptát. A szent helyet a baziliánus szerzetesek gondozták.
A templomhoz közvetlenül is be lehet jutni a Vicolo di Sant'Urbano felőli bejáraton át, amelyet a Via Appia Pignatelli felől lehet elérni. Lefelé haladva a Torre Valcához érsz. Az Almone folyóhoz képest stratégiai helyen álló torony a Caffarella-völgy vízhasznosító rendszerét erősítette.
A 12. századból származó tornyot korábbi építmények tetejére rakták szabályos tufa-, peperino- és márványtömbökből. A medencék jelenléte arra utal, hogy a létesítményt „valcaként” használták. A longobárd „walkan” (gurítani) szóból eredően ezek vízimalmok voltak, amelyeket ruhák feldolgozására és mosására használtak.
Tovább haladva elérkezel a Konstantinuszi kolumbáriumhoz, amely az Antoninusok korából származik, és téglafalazású, színes hatású kis templomra emlékeztet. A középkorban vízimalmot alakítottak ki benne, amely egészen a reneszánszig működött, amikor az építmény egy részét betemették. A maradványok közül kiemelkedik a kolumbáriummal érintkező, kis templom formájú sírépítmény, egy kör alakú emlékmű és néhány vízvezetékcsatorna.
Minden bejáratnál információs tábla mutatja a meglátogatható közterületeket, a főbb útvonalakat, a műemlékeket és a viselkedési szabályokat. A völgy a területen álló legjelentősebb történelmi birtokról kapta a nevét, amely a Caffarelli családé volt.
A park számos történelmi emléket őriz, mert magában foglalja a Hérodés Atticus-féle Triopiont is, azt a jelentős mezőgazdasági birtokot, amely a Via Appia és az Almone folyó között húzódott, és amelyet Hérodés Atticus (Marcus Aurelius császár korában élt filozófus és matematikus) római felesége, Annia Regilla révén szerzett meg.
A bejáratok – Ha az Appia Nuova felől érkezel, megnézheted a Porta Latinát, az Aurelianus-fal egyik fő kapuját, amelynek megmaradt a félköríves tornya és a travertinóval burkolt homlokzata is. A Via Arco di Travertino magasságában a park a Via Latina régészeti területével határos, ahol olyan emlékek állnak, mint a Pancrazi-síremlék és a Barberini-síremlék. A völgy átellenes oldalán a Caecilia Metella-mauzóleum és a Szent liget (Bosco Sacro) tűnik fel. A völgybe leereszkedve a Via della Caffarellán jutsz el a Casale della Vaccareccia nevű parasztházig.
Casale della Vaccareccia
A középkori toronyból és tizenhatodik századi parasztházból álló épületegyüttest a Caffarelli család építtette, amely a 16. században lecsapolta a környéket. A parasztház előtt egy 19. századi kutat tártak fel a vízbevezető és vízelvezető csatornákkal együtt. A kúttól vezető út egy forráshoz visz, és közben három ókori hídon halad át, amelyek három vízfolyást ívelnek át: az Almone folyót, a Marrana della Caffarellát és egy mellékcsatornát.
Az Almone-híd a Casale della Vaccareccia magasságában egyetlen nyílású, csökkentett ívű híd; szerkezetét két téglából épült szélső ív és köztük tufadarabokból rakott áthidaló boltozat alkotja. Az úton továbbhaladva az Annia Regilla-sírhoz érsz. A korábban a Reticolo isten templomának nevezett sírt helytelenül tulajdonítják Hérodés Atticus feleségének, Annia Regillának. A közelében egy 19. századi malomépület és egy középkori valca áll, amelyet íves vízvezeték táplált. Ez textilek feldolgozására és mosására szolgáló malom volt.
Tovább haladva a Domine Quo Vadis-templomhoz jutsz.
Nem sokkal később az Egeria-nimfeum következik. A görög eredetű nymphaeum kifejezés a nimfák kultuszának szentelt templomot vagy barlangot jelöl. A nimfeumot elhagyva a dombra felvezető ösvényen eljuthatsz a Szent ligethez. Valójában Egeria igazi szent ligete a Porta Capena után található, és az, hogy ide helyezték, pontatlan feltevéseken alapuló rekonstrukció eredménye.
Mögötted feltűnik a Szent Urbán-templom. A Kr. u. 2. században épült, és Hérodés Atticusnak, Cerésnek és Faustinának szentelték. Egy kis templom már a 9. században elfoglalta a templom cellaterét és az alatta lévő kriptát. A szent helyet a baziliánus szerzetesek gondozták.
A templomhoz közvetlenül is be lehet jutni a Vicolo di Sant'Urbano felőli bejáraton át, amelyet a Via Appia Pignatelli felől lehet elérni. Lefelé haladva a Torre Valcához érsz. Az Almone folyóhoz képest stratégiai helyen álló torony a Caffarella-völgy vízhasznosító rendszerét erősítette.
A 12. századból származó tornyot korábbi építmények tetejére rakták szabályos tufa-, peperino- és márványtömbökből. A medencék jelenléte arra utal, hogy a létesítményt „valcaként” használták. A longobárd „walkan” (gurítani) szóból eredően ezek vízimalmok voltak, amelyeket ruhák feldolgozására és mosására használtak.
Tovább haladva elérkezel a Konstantinuszi kolumbáriumhoz, amely az Antoninusok korából származik, és téglafalazású, színes hatású kis templomra emlékeztet. A középkorban vízimalmot alakítottak ki benne, amely egészen a reneszánszig működött, amikor az építmény egy részét betemették. A maradványok közül kiemelkedik a kolumbáriummal érintkező, kis templom formájú sírépítmény, egy kör alakú emlékmű és néhány vízvezetékcsatorna.