Leírás
A Pincio-sétány a római Pincio-dombon fekvő közpark a Piazza del Popolo felett. A térről rámpákon és szerpentineken érhető el, a város egyik leghíresebb kilátóhelye, a panoráma egészen a Szent Péter-bazilika kupolájáig elnyúlik.
1851-ben Niccolò Machiavelli Arkhimédészszé változott, Savonarola pedig Guido d'Arezzóvá. Nem csoda történt: IX. Piusz pápa, amikor a Pinción elrendezte a híres olaszok mellszobrait, megváltoztatta azok nevét, akik nem nyerték el az egyház tetszését. A fejek azonban ugyanazok maradtak.
A park a francia megszállás idején született, Napóleon támogatásával. 1810 és 1818 között Giuseppe Valadier tervezte a Piazza del Popolóval együtt, rámpákkal és szerpentinekkel kötve össze őket a nagy teraszig. Ez volt Róma első közparkja.
Ne hagyd ki a Napóleonnak szentelt kilátóteraszt: innen látszik a Piazza del Popolo, a Prati negyed, a Szent Péter-bazilika, a Monte Mario és a Janikulus, délen pedig a Vittoriano és a Capitolium. A Pincióról a város egyik leghíresebb panorámája tárul eléd.
A sétányok mentén több száz mellszobor áll híres olaszokról; az 1849-es Római Köztársaság rendelte meg őket, hogy Olaszországnak szabadtéri panteonja legyen. 1870 után a kihagyottak is visszatértek, és az 1960-as évek végére számuk elérte a 228-at.
Aztán itt van az Antinoosz-obeliszk, amelyet Hadrianus szentelt a kedvencének, és 1822-ben hoztak ide, valamint a Viale dell'Orologión álló vízóra, amelyet 1873-ban helyeztek el. Szerkezetét egy domonkos szerzetesnek, Giovanni Battista Embriagónak tulajdonítják.
A Casina Valadiert Valadier építette 1813-ban a korábbi Casino Della Rota helyén, és rögtön kávézó lett belőle, ahonnan nyugodtan szemlélheted a várost.
A domb már az ókorban is kert volt: itt álltak Lucullus kertjei, ahol megölték Messalinát, Claudius feleségét. Ezért hívták Kertek dombjának. A mai nevét a Pinciusoktól kapta, attól a családtól, amelynek a 4. században itt állt a villája.
1908 óta a Muro Torto feletti felüljáró köti össze a Pincio-sétányt a Villa Borghesével: gyalog továbbmehetsz a parkba.
1851-ben Niccolò Machiavelli Arkhimédészszé változott, Savonarola pedig Guido d'Arezzóvá. Nem csoda történt: IX. Piusz pápa, amikor a Pinción elrendezte a híres olaszok mellszobrait, megváltoztatta azok nevét, akik nem nyerték el az egyház tetszését. A fejek azonban ugyanazok maradtak.
A park a francia megszállás idején született, Napóleon támogatásával. 1810 és 1818 között Giuseppe Valadier tervezte a Piazza del Popolóval együtt, rámpákkal és szerpentinekkel kötve össze őket a nagy teraszig. Ez volt Róma első közparkja.
Ne hagyd ki a Napóleonnak szentelt kilátóteraszt: innen látszik a Piazza del Popolo, a Prati negyed, a Szent Péter-bazilika, a Monte Mario és a Janikulus, délen pedig a Vittoriano és a Capitolium. A Pincióról a város egyik leghíresebb panorámája tárul eléd.
A sétányok mentén több száz mellszobor áll híres olaszokról; az 1849-es Római Köztársaság rendelte meg őket, hogy Olaszországnak szabadtéri panteonja legyen. 1870 után a kihagyottak is visszatértek, és az 1960-as évek végére számuk elérte a 228-at.
Aztán itt van az Antinoosz-obeliszk, amelyet Hadrianus szentelt a kedvencének, és 1822-ben hoztak ide, valamint a Viale dell'Orologión álló vízóra, amelyet 1873-ban helyeztek el. Szerkezetét egy domonkos szerzetesnek, Giovanni Battista Embriagónak tulajdonítják.
A Casina Valadiert Valadier építette 1813-ban a korábbi Casino Della Rota helyén, és rögtön kávézó lett belőle, ahonnan nyugodtan szemlélheted a várost.
A domb már az ókorban is kert volt: itt álltak Lucullus kertjei, ahol megölték Messalinát, Claudius feleségét. Ezért hívták Kertek dombjának. A mai nevét a Pinciusoktól kapta, attól a családtól, amelynek a 4. században itt állt a villája.
1908 óta a Muro Torto feletti felüljáró köti össze a Pincio-sétányt a Villa Borghesével: gyalog továbbmehetsz a parkba.