Leírás
A Capitolium tér (Piazza del Campidoglio) Michelangelo tervezte tere a Capitolium-domb tetején, ahol a rómaiak számos templomot szenteltek az isteneknek: három palota, egy lankás lépcsősor, középen pedig Marcus Aurelius lovasszobra áll. A város vezetése csaknem kilenc évszázada itt székel.
A térre a Cordonatán juthatsz fel, ez széles, alacsony lépcsőfokokból álló rámpa, amelyet úgy terveztek, hogy lóháton is fel lehessen menni rajta; két bazaltoroszlán között indul. Félúton Cola di Rienzo szobra áll; fent a Dioszkuroszok, Kasztór és Polluxs, Marius trófeái és egy mérföldkő-oszlop az Via Appiáról.
A tér közepén áll a bronzból készült Marcus Aurelius-lovasszobor, amely korábban a Piazza San Giovanni in Laterano téren állt: Michelangelo új talapzatra helyezte ide, és az egész terv tengelyévé tette. A téren most egy másolat látható; a restaurált eredeti, az aranyozás nyomaival, fedett helyen, a Kapitóliumi Múzeumokban van.
A tér végében emelkedik a Senatorio-palota, vagyis a városháza kettős lépcsőjével; két oldalán a Konzervátorok palotája és a Nuovo-palota áll, ezekben működnek a Kapitóliumi Múzeumok.
A tér enyhén trapéz alakú: Michelangelo megtartotta a korábban itt álló épületek ferde elrendezését, az oldalsó paloták pedig a tér vége felé szétnyílnak, így tágabbnak tűnik a kilátás. A burkolat geometrikus mintája is az övé, de csak 1940-ben készült el egy régi metszet alapján.
Michelangelo megfordította a teret: a Forum Romanum, az ókori város szíve helyett a Szent Péter-bazilika felé, a hatalom új központja felé fordította. A munkát III. Pál bízta rá V. Károly 1536-os látogatása után, amikor a domb elhagyatottan állt.
Michelangelo 1564-ben, a munkák közben halt meg, a Nuovo-palota pedig csak a 17. század közepére készült el.
A dombot egykor „caprinónak”, vagyis kecskésnek is nevezték, mert kecskék legeltek rajta. 1670-ben pedig X. Kelemen pápa megválasztásakor az oroszlános kutakból víz helyett bor folyt: az egyik oldalon fehér, a másikon vörös.
A térre a Cordonatán juthatsz fel, ez széles, alacsony lépcsőfokokból álló rámpa, amelyet úgy terveztek, hogy lóháton is fel lehessen menni rajta; két bazaltoroszlán között indul. Félúton Cola di Rienzo szobra áll; fent a Dioszkuroszok, Kasztór és Polluxs, Marius trófeái és egy mérföldkő-oszlop az Via Appiáról.
A tér közepén áll a bronzból készült Marcus Aurelius-lovasszobor, amely korábban a Piazza San Giovanni in Laterano téren állt: Michelangelo új talapzatra helyezte ide, és az egész terv tengelyévé tette. A téren most egy másolat látható; a restaurált eredeti, az aranyozás nyomaival, fedett helyen, a Kapitóliumi Múzeumokban van.
A tér végében emelkedik a Senatorio-palota, vagyis a városháza kettős lépcsőjével; két oldalán a Konzervátorok palotája és a Nuovo-palota áll, ezekben működnek a Kapitóliumi Múzeumok.
A tér enyhén trapéz alakú: Michelangelo megtartotta a korábban itt álló épületek ferde elrendezését, az oldalsó paloták pedig a tér vége felé szétnyílnak, így tágabbnak tűnik a kilátás. A burkolat geometrikus mintája is az övé, de csak 1940-ben készült el egy régi metszet alapján.
Michelangelo megfordította a teret: a Forum Romanum, az ókori város szíve helyett a Szent Péter-bazilika felé, a hatalom új központja felé fordította. A munkát III. Pál bízta rá V. Károly 1536-os látogatása után, amikor a domb elhagyatottan állt.
Michelangelo 1564-ben, a munkák közben halt meg, a Nuovo-palota pedig csak a 17. század közepére készült el.
A dombot egykor „caprinónak”, vagyis kecskésnek is nevezték, mert kecskék legeltek rajta. 1670-ben pedig X. Kelemen pápa megválasztásakor az oroszlános kutakból víz helyett bor folyt: az egyik oldalon fehér, a másikon vörös.