Leírás
A Velencei tér (Piazza Venezia) a Capitolium lábánál, Róma központjában fekvő hatalmas, monumentális útkereszteződés. Itt találkozik a Via del Corso, a Via dei Fori Imperiali, a Via del Teatro di Marcello, valamint a Via Nazionale és a Corso Vittorio Emanuele II tengelye. A főváros forgalmának és felvonulásainak szíve.
A teret a Vittoriano uralja, II. Viktor Emánuel vakítóan fehér emlékműve, amelyet 1911-ben avattak fel. Középen áll a Hazaoltár (Altare della Patria), ahol 1921 óta az Ismeretlen Katona nyugszik. Az olasz egység szimbóluma, és azért helyezték a Capitolium közelébe, hogy uralja a teret.
Három palota öleli körül. A 15. századi Velencei-palota (Palazzo Venezia) a legrégebbi: pápák rezidenciája volt, majd a Köztársaság, vagyis Velence nagykövetsége. A 17. századi Palazzo Bonaparte Napóleon anyjának adott otthont. A 20. század eleji Generali-palota a Velencei-palota arányait idézi.
A térre a nagy nemzeti ünnepségek miatt is érdemes ellátogatni: április 25-én, június 2-án és november 4-én itt emlékeznek meg a felszabadulásról, a Köztársaság napjáról és a fegyveres erők napjáról.
A Vittoriano helyének megteremtéséhez a 19. század végétől 1911-ig egész épületeket bontottak le, a teret pedig kiszélesítették és szimmetrikussá tették Giuseppe Sacconi építész irányításával. A Palazzetto Venezia épületét szétszedték, és kicsit arrébb kőről kőre újra felépítették.
A Via del Corso sarkán, a Palazzo Bonaparte egyik kis erkélye mögött egy idős hölgy töltötte a napjait a teret figyelve. Letizia Ramolino volt az, Napóleon anyja, aki 1818-tól haláláig élt itt.
Amikor megvakult, sem mondott le a időtöltéséről: a házvezetőnővel mesélte el magának az utca életét.
A Velencei-palota erkélyéről II. Gyula a barbár lovak versenyét nézte a Via del Corson. Évszázadokkal később ugyanerről az erkélyről jelentette be Mussolini 1936-ban a birodalmat, 1940-ben pedig a háborúba lépést.
Kicsit odébb, a Generali-palotán egy emléktábla Michelangelo házára emlékeztet, amelyet a Vittoriano építésekor lebontottak.
A teret a Vittoriano uralja, II. Viktor Emánuel vakítóan fehér emlékműve, amelyet 1911-ben avattak fel. Középen áll a Hazaoltár (Altare della Patria), ahol 1921 óta az Ismeretlen Katona nyugszik. Az olasz egység szimbóluma, és azért helyezték a Capitolium közelébe, hogy uralja a teret.
Három palota öleli körül. A 15. századi Velencei-palota (Palazzo Venezia) a legrégebbi: pápák rezidenciája volt, majd a Köztársaság, vagyis Velence nagykövetsége. A 17. századi Palazzo Bonaparte Napóleon anyjának adott otthont. A 20. század eleji Generali-palota a Velencei-palota arányait idézi.
A térre a nagy nemzeti ünnepségek miatt is érdemes ellátogatni: április 25-én, június 2-án és november 4-én itt emlékeznek meg a felszabadulásról, a Köztársaság napjáról és a fegyveres erők napjáról.
A Vittoriano helyének megteremtéséhez a 19. század végétől 1911-ig egész épületeket bontottak le, a teret pedig kiszélesítették és szimmetrikussá tették Giuseppe Sacconi építész irányításával. A Palazzetto Venezia épületét szétszedték, és kicsit arrébb kőről kőre újra felépítették.
A Via del Corso sarkán, a Palazzo Bonaparte egyik kis erkélye mögött egy idős hölgy töltötte a napjait a teret figyelve. Letizia Ramolino volt az, Napóleon anyja, aki 1818-tól haláláig élt itt.
Amikor megvakult, sem mondott le a időtöltéséről: a házvezetőnővel mesélte el magának az utca életét.
A Velencei-palota erkélyéről II. Gyula a barbár lovak versenyét nézte a Via del Corson. Évszázadokkal később ugyanerről az erkélyről jelentette be Mussolini 1936-ban a birodalmat, 1940-ben pedig a háborúba lépést.
Kicsit odébb, a Generali-palotán egy emléktábla Michelangelo házára emlékeztet, amelyet a Vittoriano építésekor lebontottak.